2013. november 20., szerda

106.rész

November 22.,Szerda

Sírtam egész éjjel és csak sírtam.Reggel amikor föl ébredtem Roli mellettem volt és figyelt és mosolygott ,rá néztem majd hallgattam.
-Jó reggelt.Komolyan gondoltad amit az este mondtam?-kérdezte
-Neked is.Igen,miért?-kérdeztem vissza
-Csak azért mert vicceltem,akartam tudni,mennyire hiányoznék ha elmennék de láttam most ,hogy nagyon-mondta.
Nekem egyszere volt jó érzés és rossz.Föl ültem és kezdtem csapkodni a vállát,de már mosolyogtam.
-Szóval csak szórakoztál velem-mondtam
-Igen,olyan jó volt tudni,hogy van aki sírna ha el tűnnék-mondta
-Tudtad,hogy bármikor sírnék sőt még mennék is utánad.-mondtam
Föl keltem majd le tusoltam és készen is álltam a nehéz szerdai napra.A szüleim már kora reggel hívtak,hogy a hétvégén menyünk hozzájuk Rolival és  látogatóba a nagyszüleimhez.Meg nyugtattam,hogy megyek és,hogy Roli is jön.Ami után be fejeztük a telefonálást a szüleimmel el indultunk Rolival,Tomival és Lénával suliba.Nagyjából jól teltek az órák,kaptunk egy házi dolgozatot és egy makettet,amit be kell mutatni majd.A témája a képzelt házunk,nekem nagyon tetszik az ötlet de a többieknek nem igen.Mindenki húzta az órát csak egyedül én örültem,kíváncsi leszek a végeredményre.Délután tanultam amikor be rontott Roli a szobába majd föl kapott és ki vitt,le a lépcsőn ki a fő ajtón majd le tett.Olyan szép volt a táj,már a házak teteje is fehérlett.Jól 
gondoljátok HAVAZÓT csupa nagy betűvel.Már nagyon bele voltam merülve a csodálkozásba és a szépségbe amikor megszólalt egy szám és arra oda kaptam a fejem.Roli volt az,a  kedvenc számom volt a produkciója,csak tudnám,hogy miért akarja mindig el érni ,hogy szóhoz se jussak.Hagyta,hogy csodálkozzam és be ment.Valami furcsa érzés kapott el,azt éreztem,hogy most kell játszanom a hóba úgy mind régen,amikor még a legnagyobb gondom is az volt,hogy le késtem a Blinky Bill-t.Bele ültem abba a kevés hóba is,és lehet,hogy azok az emberek akik el mentek mellettem örültnek tartottak de nem érdekkel,hisz én ilyen vagyok valójában.Amikor Léna a szóba ablakból észre vette,hogy mit csinálok le jött és mellém le feküdt a hóba és így már ketten voltunk.
Lehet,hogy nagy betegség lesz ebből az egészből de nem érdekkel legalább azt csinálhattam amit szerettek és azokkal lehettem akiket szeretek és ennél nagyobb boldogság nem is kell egy halandó ember számára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése