87. rész

Reggel amikor felébredtem,annyira nyúzott voltam mind akin át ment egy út henger.Minden erőmmel azon voltam,hogy rendbe szedjem maga.Akartam tusolni de reggel nem szabad (Jajj na ).Nem is baj mivel 6 órakor ébredtem,még mindenki aludt így arra gondoltam elmegyek futni.Elindultam,hogy körbe futom az egész tábort,össze is jött.Már olyan 8 körül volt amikor fiúk háza fele mentem,hogy nézem meg kelteke fel.Egy fa mögött meg álltam,hogy vegyek egy kicsi levegőt,amikor meg hallottam ,hogy valaki veszekszik.Ki néztem a fa mögül,Roli és Tomi...Le írom azt a részlettett amit hallottam.
''-De ha szeretem még mindig-mondta Roli
-Akkor mond el neki-vágott vissza Tomi
-Nem lehet,ő csak barátként tekint rám ,és ha el mondanám akkor még barátnak sem-felelt Roli
-De mi van ha ő is ugyan így érez ?-Tomi úgy is erősködött
-Nem érez így,ő azt a bájgúnárt szereti-Roli mondta .''
Elég volt ebből a beszélgetésből ennyi is.Azóta csak kérdések motoszkálnak a fejembe.Kit szeret?Miért nem mondja el?Elmeséltem Lénának,hogy mit hallottam de ő erre csak annyit mondott ,hogy van ilyen.A témáról jut eszembe a futás nagyon jó volt este is megyek,csak az a baj,hogy csak sötétedés után tudok.Volt ma valami program hamar le zavartuk,majd ebédeltük percre pontosan.Este amikor várakoztunk arra,hogy tusoljunk,telefonáltam anyuékkal.Kopogtak,Léna ki nyitotta az ajtót és megint ott volt egy rózsa.A borítékon azt írta,hogy Elz. Letettem a telefont majd elvettem,és ki bontottam az állt benne. Másolom:
''Szeretlek soha el nem felejtlek.Vidámpark.''
Olyan édes Gergő ma is elfelejtettem megköszöni neki.Majd holnap.Lefeküdtem majd valami furcsára lettem figyelmes.Valaki lopózik ki a szobából,Léna ment Tomihoz.Nem foglalkoztam a dologgal hiszen meg  szokott,elég rég együtt vannak ahhoz ,hogy hiányolják egymást.Elaludtam.