92. rész

Tábornak azon a napja amikor megyünk haza.Reggel amikor fölkeltem szörnyen néztem ki,össze vissza állt a hajam és karikásak voltak a szemeim.Annyira rendbe szedtem magam,hogy nem ijedtem meg magamtól.Össze pakoltam az indulásra ,de inkább be dobáltam a ruhákat és kész. Le mentem a konyhára,egyek valamit mert már nagyon rosszul voltam ,azt sem tudom mikor ettem.Út közben találkoztam Zsomborral.
-Szia.Jó reggel.-köszönt
-Szia.Jobbat.-válaszoltam
-Merre mész?-kérdezte
-A konyhára,enni-válaszoltam
-Akkor megyek én is veled.
Le értünk a konyhára mindenki nézet,el is felejtettem meg említeni,hogy Zsombor óra eltört és elégé csúf de attól nincs semmi gond,csak feltűnő.El vettük a reggelit majd le ültünk egy asztalhoz majd ettünk.
-Kivel mész haza?Nem jönnél velünk?-kérdezte hosszú csend után
-Nem tudom még.Mehetek.-válaszoltam
Meg van az is akivel megyek haza.Ennek örültem,de a nagy boldogságom nem tartott sokáig.Amikor be lépet az étkezőbe Roli és a többiek,meg álltak majd körbe néztek,ki szúrtak majd el indultak felénk.Ebből bunyó lesz,rágtam a szám szélét.Közeledtek,egyre közelebb kerültek,majd oda értek.Meg álltak előttünk:
-Lehet nem törtem be a bordáidat is de ha nem húzol el azonnal akkor még a fogaidat is ki ütöm-mondta idegesen Roli
Egyre idegesebb,hamarosan még egy légy sem szabad felém szálljon.Reménykedtem,hogy Zsombor nem szól semmit,de hát mit is képzeltem ő sem olyan hogy befogja a száját.
-Na ide figyelj,most már nagyon elegem van belőled.Mit képzelsz te magadról?Ki vagy te?Elz avval van akivel akar és neked ebbe semmi bele szólni valód.-Zsombor föl állt.
-A barátja vagyok és meg védem az ilyen piócáktól mind te-vágott vissza Roli
-Nem vagyok pióca,inkább ezt rád értem mivel te nem hagyod levegőt venni-folytatta Zsombor
-Legyen elég.-kiáltottam el magam
Mindenki úgy nézet mindenki mind aki még nem látott embert.
-Ide figyeljetek,mert egyszer mondom el,nem vagyok köz tulajdon,felettem ne veszekedjen senki hagyatok nekem békém,nem érdekkel.-ezzel sarkon fordultam és el akartam hagyni a helyiséget.Megfordultam az ajtó közt.
-Nem megyek Zsombor se veletek haza se senki mással.-mondtam most már elég dühösen.
Vissza vonultam a házba,elvetem a telefonom és ki ültem a teraszra és  tárcsáztam.Második csöngetésre föl is vette.
-Szia anya.Mikor tudnál utánam jönni?-szóltam bele a telefonba
-Akár mikor,akkor amikor szeretnéd-válaszolt anya.
-Nem lehetne azonnal ?-kérdeztem
-Mi történt kis lányom,miért sírtál ?-ijedt meg
-Anya nincs semmi csak már nagyon hiányoztok-hazudtam
-Rendben van akkor 30 per ott vagyok,arra legyél kész.-mondta
-Már indulásra készen állok.-mondtam
Avval le tettem a telefont és elkezdtem zokogni.Nem volt kedvem semmihez csak sírni és még tovább.
-Ne sírj kérlek-szólt hozzám valaki
Felnéztem majd meg szólaltam.
-Hagy békén te is,hol voltál akkor amikor kellet volna?Amikor nagy szükségem volt a barátaimra.Akkor amikor elvesztem saját magamba-adtam ki magamból mindent
-Sajnálom.Erre nincsenek szavak.-mondta Léna
-Nem érdekkel meny innen.-hisztiztem tovább majd föl álltam és a csomagjaim fele indultam,mert lassan le kellet vinnem őket mivel,hogy anya hamarosan meg érkezett.Le töröltem a könnyeim,ki húztam magam és senkire és semmire nem figyelve elindultam le fele az úton a parkolóig.Meg nézet aki kint volt de nem érdekelt akkor senki és semmi,csak az járt a fejembe,hogy érjek haza és ne lássak senkit.Anya hamar meg is jött.Be ültem a hátsó ülésre és elindultunk haza fele.
-Hogy telt?-kérdezte
-Jó volt,de kérlek anya inkább ne beszélgesűnk-mondtam
-Rendben-megértő
Amikor itthon föl álltunk a kocsi felhajtóra és meg álltunk,ki szálltam a kocsiból és föl mentem a szobámba.
Lerogytam az ágyra és folytattam a sírást.Valamikor 8 óra körül csörgőt a telefonom egy folytában. Léna,Roli,Zsombor mindenkit érdekkelt ,hogy mi van velem,csak engem nem.Ki kapcsoltam a telefont majd le tusoltam és le feküdtem,nem igazán tudtam elaludni de valahogy majd bele aludtam a sírásba.