93. rész

Augusztus.,31.Vasárnap


Nagyon rég nem írtam,egyszerűen nem igen volt kedvem semmihez.A vakáció hamar el telt.A tábor után voltam a szüleimmel nyaralni,nem volt valami jó legalább is nekem ,nem volt kedvem semmihez.Elég sok időt töltöttem velük ,majd a nagyszüleimnél is voltam egy darabig és ők is próbáltak vidítani ,de nem kellet mert már meg tanultam áll mosollyal járkálni,amikor látnak mosolygok ha meg nem akkor...Ami óta  eljöttem a táborból azóta nem beszéltem senkivel,hívtak de nem vettem föl sőt vagy egy hétig még a telefon is ki volt kapcsolva, és még a gépen is mindenütt úgy léptem be,hogy rejtve voltam,addig működött a dolog amíg egyszer nem beszéltem Anettel,aki elmondta Levinek,hogy én jól vagyok és főn vagyok csak rejtve és attól kezdve mindenki ott írt.Nem igazán érdekelt.Röviden ennyi volt beszámoló.Ma össze csomagoltam,hat nagy csomagom lett.Anyával kezdtünk be pakolni az autóba,majd elindultunk.Tudtam,hogy vége annak ,hogy nem beszélek senkivel aki ott van mert az nem megy.Meg álltunk az iskola és a kolesz előtt és én meg nagyokat pislogtam.Föl vittem a csomagjaim a szobába majd el búcsúztam anyától és elment.Elkezdtem ki csomagolni,mindent a helyére tettem,egyedül voltam és letusoltam.Közben is azon gondolkoztam,hogy miért érzem magam ennyire semminek és senkinek.Nem tudom azóta amióta eljöttem minden percben arra gondolok ,hogy szánalmas vagyok,azt nem mondhatom,hogy nem szeretek soha de azt sem,hogy szeretek úgy igazán.Azzal a ténnyel is tisztában voltam,hogy itt az ideje annak a bizonyos bocsánat kérésnek. Az az idő alatt amíg zuhanyoztam csak ezen motoszkáltam.Befejezve ,le ültem az ágyamra és ölembe vettem a gépem és be nyomtam.Ameddig be kapcsolt figyelmes lettem a furcsa zajokra,ki nyitottam az ajtót és ki léptem.Épp akkor cipekedett föl fele Roli és Tomi.
-Sziasztok.-köszöntem.
Választ nem is kaptam csak pakoltak be a szobába nem is foglalkoztak velem.Vissza is mentem a szobába nem volt értelme ott lennem úgy is átnéztek rajtam.A gépem be kapcsolt  majd föl léptem a közösségire,de rég is voltam.7 barátnak jelölés,60 értesítés,5 üzenet.Senkit nem igazoltam vissza,értesítések nem érdekeltek,megnéztem az üzeneteket ott már volt érdekes ,föl figyeltem.Az üzenet csak annyi volt :''Szép lány''.Meg lepődtem,azonnal rá mentem az adatlapjára és szétnéztem,a profil képe egy maszkos fiú  egy lányt csókol,amikor rá kattintottam és nagyobban meg pillantottam,hogy az én vagyok.Az sem tudtam hogy hova legyek el.Egyedül folytattam a beszélgetést.
-Mi a franc?Ki ez a srác?Ki van vele?Ki készítette a képet?Be fogok bolondulni.
-Meg bolondultál a nyáron,most már egyedül is beszélsz?-szólt hozzám egy nyers hang.
Föl néztem és nem volt más mind Léna.Le sajnáló tekintettet mért rám,éreztem,hogy el megyek a padlóba.Rá néztem,elfordult és ki ment.Az ajtó között vissza fordult és még egy lesajnáló tekintettet vettet rám.Aztán elment,gondolom,hogy Tomihoz ment.Nekem mind azon jártak a gondolataim,hogy ki lehet a maszkos?Ez csak egy rossz tréfa...Este jött vissza Léna és akkor már rám se nézett és rég készen voltam és le voltam feküdve és meredtem a plafonra ,amikor le feküdt az ágyba és próbált aludni végre valahára meg szólaltam és ki jött az a bizonyos szó.
-Sajnálom.Sajnálok mindent,te vagy az egyik legjobb barátnőm de rosszul eset ,hogy a táborban egyedül kellet be csavarodnom és,hogy legtöbbet egyedül voltam.Azt is sajnálom amit mondtam.
-Ha be fejezted a ''sajnálat '' szó ismétlését akkor én is szóhoz juthatok?Azt hiszed az nekem jól esett ?Minden percben próbáltam veled lenni de te mindig egy fele voltál el és a tábor után nem kerestél.Talán az nem is esett olyan rosszul amit akkor mondtál ,mert tudtam csak a düh beszél belőled csak az esett rosszul amikor egész nyáron nem kerestél.-mondtam idegesen
-Nem tudtam egyszerűen földolgozni ami ott történt...-mondtam 
-Mi történt?-kérdezte meglepődve majd föl ült az ágyon.
Azt hiszem eresztett a jég,vagy már nem is tudom.
-Egy maszkos idegen minden nap rozsát tett le az ajtó elő és egy levelet majd éjjel be jött és ott ült mellettem.Két éjjel azt hittem,hogy álmodom,harmadik napra rá jöttem,hogy valós és követem majd útólsó éjjel meg csókolt.-hadartam
-Micsoda?Miért nem mondtad?Tudod,hogy ki az? -meg lepődőt 
-Nem tudtam,annyira sokkolt a dolog,hogy akkor veled is össze vesztem meg el is bújtam a világ elől.De ma föl vett a közösségin-már én is föl voltam ülve az ágyon.Át ült mellém és megölelt.
-Sajnálom és is,hogy nem voltam ott amikor nagy szükséged volt rám,de most már itt vagyok és itt is leszek mindig.Ám meg mutatod azt az idegent?-érzelegtünk
-Igen meg.-és be nyomtam a gépem.Amíg be kapcsolt a gépem Léna el lépett a mosdóba
-Még együtt vagytok Tomival?-kiáltottam be a mosdóba 
-Igen és egyre jobb a kapcsolatunk-mondta
-Annak örülök,gyere nézd meg mert be töltötte.Nem tudod,hogy miért nem szolnak hozzám?-kérdeztem
-Jövők egy pillanat,hát Tomi azt mondta amíg én nem beszélek veled addig ő sem és hát Roli ő elég fura esett.-kiáltott a mosdóból
Hamar ki is jött.
-Na nézd-mutattam
-Milyen cifra a neve (Maszkos srác).Nézzük az adatlapját.-érdekelte Lénát
-Itt van minden-mondtam.Már vagy 2 -3 perce nézte amikor meg szólalt.
-A franc,franc...-szólt föl.Meg ijedtem.
-Mi történt?Mit láttál?-érdeklődtem
-Ja,semmit csak véletlenül el kapta a görcs a lábam-mondta
Léna föl állt elvette a telefont az éjjeli szekrényről majd ki ment a mellék helyiségbe.Ez nekem  nagyon furcsa volt.
-Megint kell menny?-kérdeztem
-Igen-mondta idegesen
-Miért viszed a telefont?-érdeklődtem
-Mert írt Tomi és írjak vissza.-mondta
-Rendben.-mondtam
Vissza jött és rám nézett,addig én a gépem ki kapcsoltam mert kell le feküdni.Holnap suli.
-Gyere csináljunk egy képet mert Tomi kíváncsi...-mondta
Csináltunk egy képet elküldtük majd le feküdtünk aludni.Végül is nagyon jól telt az idő eddig.